Bolond ember, aki azt kutatja, ami volt,
mert valahol minden kérdésre várdogál egy válasz,
én csak azt tudom, hogy miért van még élet:
hogy magunké legyünk egy kicsit, és legyen
hatalmunk
adni húsunkból másnak.
És belakjuk ezt a világot.
Vagy hagyjuk a rothadásnak.
Gőzben forr, és kotyog, vidáman
Zsinatol a kávé!
Szerelmes mindig, ahogy magamba döntöm
Kortyonként ízlelem mosolyát!
Elszédülök, érzem, vágtat beleimen át,
Gyomrom örömtől reszket, és magához öleli
(mint anya a kisfi át).
Körhinta.
Kíváncsi vagyok, hogy a tréfa kedvéért
Egy jól kitalált szóvicc okán
Írnék-e verset.
Azt hiszem, nem.
Sikamika, esztétika
Gyere velem Kosztarikára
Oszd meg velem
Ne oszd meg velem
Hogy ki volt Kosztolányi titkára
Kíváncsi vagyok a titkára
Nem vagyok kíváncsi a titkára.
Kár a gőzért, elaléltam
Pedig mondhatnám, hogy még alig éltem,
A véleményem sikamlós,
És huzamosan huzatos tevenyereg.
Elfolynak a szürke hangjegyek, leégett
kerti latrina illatát
Bordáim ketrec rácsai.
Rendkívüli akció ez a rendőri reakció
S ha bús hasamra hajolnál, te is hallanád.
Bergamott, a leprás gróf
kedvence a fonográf.
Hallgatja Prágába', Mekkába'
Míg el nem pusztul leprába'
Bergamott, a leprás gróf.
Hazugember sántakutya
Sántaember hazugkutya
Emberhazug kutyasánta
Kutyaember hazugsánta.
Érett íz a padláson
Padlizsán a vallásom
Vajon mit kenjek rád, kenyér?
A reggeli Paradicsom.
Száll a szagom a harmadikon
Itt most az rímel, hogy "tenyér".
Vagy fenyér.
Bár tudnám, mit jelent...
Az erdő egy tó.
Benne nagy, szőrös pontyok;
úsznak a vaddisznók.
