Bölts Miklós versei, meg minden

Bolond ember, aki azt kutatja, ami volt,mert valahol minden kérdésre várdogál egy válasz, én csak azt tudom, hogy miért van még élet: hogy magunké legyünk egy kicsit, és legyen hatalmunk adni húsunkból másnak. És belakjuk ezt a világot. Vagy hagyjuk a rothadásnak.

 Megúszom.Belekapaszkodomebbe a mondatba, mint fuldokló A méreg-színű hullám tarajába.      

Gőzben forr, és kotyog, vidámanZsinatol a kávé!Szerelmes mindig, ahogy magamba döntömKortyonként ízlelem mosolyát!Elszédülök, érzem, vágtat beleimen át,Gyomrom örömtől reszket, és magához öleli(mint anya a kisfi át).Körhinta.

Minden mozdulatod üzen valamitNekem.nem tudod.

Kíváncsi vagyok, hogy a tréfa kedvéértEgy jól kitalált szóvicc okánÍrnék-e verset.Azt hiszem, nem.

Ma reggelkiskutyát nyalt lábamra az őszi szél vidáman csaholt a holt hónaljamat ünnepelték a vadmadarak, s a keselyűk. mérgében a sínnel üvöltött a villamos, ó panamák!  csatornát váltott az ég is.

Sikamika, esztétikaGyere velem KosztarikáraOszd meg velem Ne oszd meg velemHogy ki volt Kosztolányi titkáraKíváncsi vagyok a titkáraNem vagyok kíváncsi a titkára.Kár a gőzért, elaléltamPedig mondhatnám, hogy még alig éltem,A véleményem sikamlós,És huzamosan huzatos tevenyereg.

Elfolynak a szürke hangjegyek, leégettkerti latrina illatátBordáim ketrec rácsai.Rendkívüli akció ez a rendőri reakcióS ha bús hasamra hajolnál, te is hallanád.

Bergamott, a leprás grófkedvence a fonográf.Hallgatja Prágába', Mekkába'Míg el nem pusztul leprába'Bergamott, a leprás gróf. 

Hazugember sántakutyaSántaember hazugkutyaEmberhazug kutyasántaKutyaember hazugsánta.

Érett íz a padlásonPadlizsán a vallásomVajon mit kenjek rád, kenyér?A reggeli Paradicsom.Száll a szagom a harmadikonItt most az rímel, hogy "tenyér".Vagy fenyér.Bár tudnám, mit jelent...

Az erdő egy tó.Benne nagy, szőrös pontyok;úsznak a vaddisznók.